Ladoméri Tanya

Íme az ígért videó a templomkerti mulatságról. Ami a minőséget illeti, nyilván lehetne jobb is, majd e téren is igyekszünk fejleszteni a képességeinket….

Repülnek a hónapok, ami azt illeti, az utolsó bejegyzés óta az évszakok is. Mondhatni, a honlapon adásszünetet tartottunk. Nem mintha nem történt volna semmi érdekes, csak éppen mindig volt jobb dolgunk mint a számítógép előtt való ücsörgés. Vagy éppen nem volt, de akkor meg lusták voltunk…

Mindjárt az elején tisztázzuk. Eltelt hat hónap az utolsó bejegyzés óta, de a nagy tervek tekintetében ugyanott tartunk ahol tavasszal. Tehát építkezni nem építkeztünk, de még a lovakat sem pateroltuk ki a pusztába, tehát sok dicsekedni-valónk nincs. Na jó, azért van egy kicsi. Ott van mindjárt a kert. Azzal azért, tekintve a megnövelt méretét, volt munka. Mondjuk lett is eredménye. A szépen termő hagyma, répa, bab, zöldborsó mellé rengeteg paradicsom és már-már feldolgozhatatlan mennyiségű cukkini termett. Mellette “szüretelhettünk” paprikát, patisszont, tököt, hátravan még a póréhagyma, a cékla és a padlizsán. A tavalyelőtt ültetett gyümölcsfáink közül a két meggy már idén termőre fordult -sajnos a madarak és nem a mi örömünkre-, illetve leszedhettük az első -és idén az egyetlen szem- almánkat is. És, hogy a fentebb lógó orral emlegetett tervekre is visszatérjünk egy pár szó erejéig, felvettük a kapcsolatot egy sokak által dicsért áccsal, aki épp mostanság készíti az árkalkulációt egy-két leendőbeli létesítmé-nyünkre, melyek közül néhány reményeink szerint már az idén megvalósul.

Biztosan megvalósult -ergo lezajlott-  az ötödik templomkerti búcsú. Pont egy hete vasárnap ismét csodaszép időben, a korábbi évekhez képest talán valamelyest mérsékeltebb érdeklődés mellett tartottuk meg ezt a szívünkhöz oly közel álló rendezvényt. A megjelentek a visszajelzések szerint jól érezték magukat, megjegyzem mi is, tehát megérte a belefektetett munkát. Készítgetünk egy zenés összeállítást az eseményen készült videókból, fényképekből, ha végeztünk vele itt mindenképpen közzétesszük. Ide kívánkozik egy másik örvendetes esemény felemlegetése is. Dunaszegen -felbuzdulva a “ladoméri” példán- augusztusban megtartották az első templomkerti búcsút. A nagyszerű hangulatú összejövetelre “vendégnépijátékosfejtörősember” minőségünkben minket is meginvitáltak és mi örömmel részt is vettünk rajta.

Végül a lovakrúl… A két miniparipa remekül viseli magát, amellett, hogy “angyalok” a gyerekekkel tényleg nagyon szépen tanulnak (velünk együtt), sőt amit sohasem hittem volna, Grafit is levetkőzte azt a bolondos szokását, hogy minden patatisztításnál ki akar rúgni a kertből. Róluk, a velük való munkáról illetve a velük kapcsolatos tervekről hamarosan külön bejegyzésben tervezünk foglalkozni.

Addig is egy ígéret: Ha minden összejön, nagyjából a tavalyi kondíciókkal újra kirándulást szervezünk, valamelyik októberi hétvégére. A célállomás egyelőre maradjon titok, hamarosan meghirdetjük.

Végérvényesen itt a tavasz, végre huzamosabb időt is kint tudunk tölteni a tanyán. A csodálatos időjárás és a négynapos hétvége szerencsés “együttállása” is erre sarkalt minket, így eredményes napokat tudhatunk magunk mögött.

A tavalyi veteményes méretét nagyjából megháromszoroztuk, ezt meg is éreztük mire felástuk, kitisztítottuk, előkészítettük az ágyásokat. Kicsit talán elpuhultunk a télben. Mindenesetre egy/másfél nap alatt nagyjából végeztünk ezzel a munkafázissal és jöhetett az ültetés, dugványozás. A tavaly fogott magok elültetésére sajna nem került sor, ezek maradnak a hétköznapi délutánokra. Sokat ezzel sem várhatunk, ha időben palántázni akarunk. Megmetszettük a gyümölcsfákat is, a tavaly telepített szilva és körtefák egyelőre -úgy tűnik- rendben vannak, a tavalyelőttiek közül sajna két őszibaracktól és egy cseresznyétől búcsút kellett vennünk.

Ami a továbbiakat illeti, döntésre jutottunk az építkezések tekintetében. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a korábban meg(rém)álmodott komplexum létrehozásába belevágjunk, megpróbálunk a földön maradni és emberi léptékekben tervezni. Első lépésként a gazdasági épületek megépítése mellett törtünk lándzsát, ezek hiánya évek óta komoly gondot okoz nekünk. Április-május során szeretnénk megépíteni két könnyűszerkezetes boxot és egy takarmánytárolót -végre a kislovak is otthagyhatnák az albérletet és talán (talán…, talán…)  egy méretesebb társat is kapnának- illetve felhúznánk egy termény- és szerszámtároló funkciót betöltő pajtát. Az építésügyi hatóságnál átbeszéltük az épületek tervezett paramétereit, mi az amit lehet és mi az amit nem, mihez kell engedély és mi az amihez csak bejelentési kötelezettség. Ha minden összejön, nyárra komoly tanyaközponttá alakulunk…

Szó mi szó, valóban szégyen amit művelünk. Két hónap bejegyzés nélkül, erre nincs mentség. Meg sem próbálok magyarázkodni, ez “csúnya dolog” volt és kész.

A búcsú után az erdei iskolával kapcsolatos -az építési engedélyt és az aktuális pályázatot érintő -ügyeinkben merültünk el. Az engedélyt szeptember folyamán megkaptuk, így nagy reményekkel vártuk az októberi leader kiírást. Mikor azonban az megjelent és nekiláttunk összerakni a dokumentációt, a költségvetést, illetve felmértük a pályázat által támasztott követelményrendszert, lelkesedésünk hamar alábbhagyott. Hamar konstatáltuk, hogy az aktuális körülmények és feltételek mellett, ebbe bizony csúnyán belebukhatunk, így fájó szívvel lemondtunk arról, hogy most belevágjunk.

Hogyan tovább? Két lehetséges utat jelöltünk ki magunk előtt. Az első verzió szerint a jelenlegi terveinkkel próbálunk továbblépni, várva a jövőbeni lehetőségeket, pályázatokat. Kétségtelenül ez a változat az, amely a szívünkhöz közelebb áll, ugyanakkor ez tartalmaz több rizikót, bizonytalanságot, nem beszélve a vonatkozó költségekről.  A másik változat szerint újragondolva a terveket, kisebb beruházással egy jóval egyszerűbb -mondhatni nomádabb- táborhelyet hoznánk létre. Ez esetben az a lehetőség is felmerült, hogy az első időszakban (tehát akár már jövő nyáron) csak napközis táborként működne a tanya, a későbbiekben az infrastruktúrák folyamatos fejlesztésével, bővítésével folyamatosan állnánk át a “rendes üzemódra”.  Itt a tél, morfondírozhatunk eleget, mindenesetre a a döntést tavaszig meg kell hoznunk.

Ami magát a tanyát illeti, odakint nagyjából téliesítettünk mindent. A veteményest felszántottuk, területét -az idei remek tapasztalatainkon felbuzdulva -megkétszereztük. Utolsó mozzanatként még további gyümölcsfákat telepítettünk (diót, körtét, szilvát), majd nagyjából lezártuk a kerti teendőink sorát.

Szeptember 11-én, csodálatos időben került megrendezésre a 4. templomkerti búcsú. Idén további barátaink csatlakoztak hozzánk a szervezésben valamint a programok lebonyolításában s ennek köszönhetően a rendezvény is színesebb, színvonalasabb lett. Köszönjük mindannyiuknak a segítséget!

Szavak helyett a továbbiakban beszéljenek a képek.

https://picasaweb.google.com/viktor.nyers/IVTemplomkertiBucsu2011?locked=true#

Vasárnap rendben lezajlott a nagy kirándulás. Teljesen megtöltöttük a buszt, így -bár lett volna még néhány jelentkező- végül ötvenhárman indultunk neki a nagy utazásnak.  A fél hetes indulás ideálisnak bizonyult, s mivel mindenki pontos volt, hamar elértünk Budapestig ahol megejtettük az odaútra tervezett egyetlen pihenőnket. A fővároson hamar átkeltünk és -közös ima, éneklés és az egy célállomásunk rövid ismertetése mellett- utunk második szakasza is gyorsan eltelt.

Tíz órára érkeztünk Mátraverebély-Szentkútra, ahol a ferences szerzeteseknek köszönhetően egy részletes kegyhelyismertetőt is meghallgathattunk, majd a tizenegy órás mise előtt még lehetőségünk nyílt egy rövid barangolásra a csodás környezetben. A szertartás -melyben Ferenc atya is közreműködött- ezúttal szabadtéren, a sziklaoltár előtt zajlott s körmenettel ért véget. A feszített menetrend miatt ezután már nem időzhettünk sokat, indulunk kellett második célállmásunkra Hollókőre.

A világörökségi címmel büszkélkedő faluban finom ebéd várt minket, majd ezt követően szabad program keretében fedeztük fel az érdekességeket. Sétáltunk az ófalu hangulatos utcácskáin, megcsodáltuk a helyi kézművesek munkáit, a “bevállalósabbak” a várba is fölkapaszkodtak. Hamar eltelt az itt töltött délután s öt óra körül elindultunk hazafelé.  A reggelinél valamelyest intenzívebb forgalom, a nagy meleg és nyilván a fáradtság miatt is, a hazaút tűnt hosszabbnak, de így is kilenc órára mindenki otthon volt.

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől, így magától értetődőnek tűnik, hogy az egyesület a kirándulások szervezése terén is aktív marad. Most azonban “nyakunkon a búcsú” , már csak három hetünk van, hogy minden összeálljon. Így hát oda is, következő kirándulásainkra is szeretettel várunk mindenkit!

Régóta dédelgetett tervünk, hogy összehozzunk egy komoly kirándulást, már-már zarándoklatot Mátraverebély-Szentkútra, nemzeti kegyhelyünkre. Minthogy erre  terveink szerint augusztusban sor is kerül, az elmúlt hétvégén esedékes  családi program keretében Szentkútra is ellátogattunk, mintegy felmérve a terepet.

Gyermekként -és azóta is-, nógrádi nagymamával büszkélkedő unoka minőségemben számtalanszor megfordultam itt. Mindig lenyűgözött a  hely, eleinte talán csak vadregényességével, később történelmi múltjával, utóbb pedig semmivel össze nem hasonlítható szakrális hangulatával, illetve azzal a mély lelki békével, melyet a szentkúti bazilika tövében mindig megtapasztal az érkező.

Mostani látogatásunk július 17-re, a Kármel-hegyi búcsú időpontjára esett, ugyanakkor ezen a napon emlékeztünk meg először a nemrég boldoggá avatott  Scheffler János vértanú püspökről. A két esemény szép-komoly ünnepélyessége, a Schönberger Jenő szatmári püspök által celebrált szertartás, a vele érkező szatmári testvérinkkel és helyi zarándokokkal együtt töltött órák  különleges lelki élményt nyújtottak.

Ezt az élményt -ha minden igaz augusztus 21-én- mindenki megtapasztalhatja, amennyiben csatlakozik hozzánk, a Ladoméri Tanya Egyesület által szervezett buszos kirándulás erejéig. A részletekről hamarosan beszámolunk, de az esetleg felmerülő kérdésekre már most szívesen válaszolunk.