Annyiszor feküdtünk neki, hogy életet leheljünk a honlapba – ami szép és jó és bárki elérheti -, valahogy mégis mindig felülkerekedett a gyorsaságra, egyszerűségre, az azonnal megjeleníthetőségre való törekvés, azaz maradt a facebook megosztás. Az talán bocsánatos bűn, hogy nem írunk mindennap terjedelmes értekezéseket az egyesület aktuális dolgairól, és lássuk be, a befogadó közeg is inkább a rövid, érthető (nem utolsósorban az egyszerűen véleményezhető vagy megosztható) tartalmak felé nyitott. Ahogy a mindennapi életünket, úgy az internetes kommunikációnkat is az azonnali impulzusok egymásutánisága határozza meg. Írjon a fene három mondatnál többet, elvégre nem a Csendes Dont várják tőlünk, csak pár jó képet, lehetőleg minél kevesebb szöveggel.

Ezzel le is tudhatnánk az ügyet és hagyhatnánk elkallódni ezt a jó kis oldalt, meg a régi bejegyzéseket. A hétvégi tanyabúcsúról a közösségi médiában már megosztottuk a képeket, örvendeztünk és hálálkodtunk, ennyi, pont. Ki kíváncsi többre?

A vasárnap tapasztaltak alapján úgy tűnik sokan. Sokan szántak időt – egy, két, három vagy akár több órát – arra, hogy ott legyenek velünk a tanyán. Nem csak ott voltak, jelen voltak. Beszélgettek, nevettek és kérdeztek. Kérdezték, hogy mi ez a rendezvény? Ki szervezi? Miért nem kell fizetni? Honnan vannak a játékok? Ezek és az ezekhez hasonló (talán fel sem tett) kérdések azok, amelyek megválaszolására nem elég egy rövid poszt. Ez az ami létjogosultságot ad ennek az oldalnak is. Hogy azok a dolgok, amelyek érdemesek rá, többet kapjanak három mondatnál. Hogy igenis foglalkozzunk az egyesület mindennapjaival. Akár a múltjával is. Sikereivel és kudarcaival. A rendezvényeivel. Azzal, hogy a búcsú azért ingyenes, mert sokan támogatnak minket. Munkával. Egy százalékkal. Felajánlással. Jókívánsággal.

Vasárnap egy pár percre egy asztalnál ültünk a szomszédunkkal. Közöttünk azok a fából készült ördöglakatok, amiket sok évvel ezelőtt Ő készített nekünk, még talán azelőtt, hogy ez a honlap megszületett volna. Ahogy az évek során mindig, most is sok vidám pillanatot szereztek a búcsúlátogatóknak, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig nyúzzuk őket. Talán egyszer megérdemelnének egy külön bejegyzést. Mindenképpen többet három mondatnál. Itt. A honlapon.

 

Télkergető

Ladoméri Tanya on 2017. március 16. csütörtök in Nincs kategorizálva | No Comments »

BUÉK

Ladoméri Tanya on 2016. december 31. szombat in Nincs kategorizálva | No Comments »

Advent

Ladoméri Tanya on 2016. december 12. hétfő in Nincs kategorizálva | No Comments »

A téma -a honlap feltámasztásához- a lábaink előtt hever. Tény, hogy a közösségi médiában gyorsabban, egyszerűbben tudjuk megosztani az aktuális (pár soros) híreket, bejegyzéseket amelyek talán több emberhez is jutnak el, mint ezen az oldalon keresztül, de ha valami, hát a tanyabúcsú megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele.

Kilencedik alkalommal veselkedtünk neki, hogy a búcsúi délutánon tartalmas, értékes programokra csábítsuk a falubelieket, de hiába sikerült valamennyi  – hatszor a templomkertben, egyszer az iskolában, tavaly pedig már a tanyán megrendezett – összejövetelt többé-kevésbé sikeresen lebonyolítanunk, idén szeptember elején ugyanazokkal a kérdésekkel szembesültünk mint annak idején, az első alkalmat megelőzően.

Az, hogy hol, a tavalyi alkalom után nem volt kétséges, hiszen mindig is az volt a cél, hogy a tanyát egyfajta közösségi térré tegyük, többek között pont a búcsúi összejövetelhez hasonló rendezvények megszervezésével. Igaz, a tanya egyelőre csak háttere, színhelye nem pedig szerves része az eseménynek, de folyamatosan fejlesztjük, melynek vannak látványos és kevésbé látványos momentumai. Az eredmény pedig -reméljük- nem marad el.

Mit, hogyan, kikkel, kinek? Az első háromra meglepően hamar választ kaptunk. Sokan – sok ötlettel és ami még fontosabb tettekben megnyilvánuló segítő szándékkal kerestek meg minket és mire a búcsúi hétbe léptünk, nagyjából össze is állt minden.

Azt, hogy kinek szól a rendezvény,  egy kicsit nehezebb meghatározni. Hiszen az előzetesen -az interneten, vagy az iskolai hirdetéseken keresztül – megszólított közönség nem feltétlenül egyezik az ilyen jelegű rendezvényekre nyitott réteggel, mégis örömmel mondhatjuk, hogy noha szokás szerint a gyerekek tették ki a látogatók többségét, minden korosztály képviseltette magát.  

Sokan jöttek, annak ellenére, hogy néhány év után ismét volt “igazi” búcsú is a faluban, hiszen -és ez az első években is így volt- a két rendezvény nem konkurenciája egymásnak. A korábbi évekhez képest több játék, és jóval több kézműves foglalkozás várta az érdeklődőket, akik az egyes “állomásokon”  megfelelő számú pecsétet összegyűjtve az elkészített játékok, díszek, festmények mellett még búcsúfiát is választhattak maguknak és – a cukrászmesterségben mesterfokon teljesítő ladaméri asszonyok jóvoltából -  sütemények garmadáját kóstolhatták végig.

Köszönjük mindenkinek, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel és külön köszönet illeti azokat, akik valamilyen módon (tombola, vagy süteményfelajánlással, sátorépítéssel vagy foglalkozásvezetéssel) hozzájárultak a rendezvény sikeréhez!

 

watch?v=v7GgQ5uv4Kc