Ladoméri Tanya

Szó mi szó, valóban szégyen amit művelünk. Két hónap bejegyzés nélkül, erre nincs mentség. Meg sem próbálok magyarázkodni, ez “csúnya dolog” volt és kész.

A búcsú után az erdei iskolával kapcsolatos -az építési engedélyt és az aktuális pályázatot érintő -ügyeinkben merültünk el. Az engedélyt szeptember folyamán megkaptuk, így nagy reményekkel vártuk az októberi leader kiírást. Mikor azonban az megjelent és nekiláttunk összerakni a dokumentációt, a költségvetést, illetve felmértük a pályázat által támasztott követelményrendszert, lelkesedésünk hamar alábbhagyott. Hamar konstatáltuk, hogy az aktuális körülmények és feltételek mellett, ebbe bizony csúnyán belebukhatunk, így fájó szívvel lemondtunk arról, hogy most belevágjunk.

Hogyan tovább? Két lehetséges utat jelöltünk ki magunk előtt. Az első verzió szerint a jelenlegi terveinkkel próbálunk továbblépni, várva a jövőbeni lehetőségeket, pályázatokat. Kétségtelenül ez a változat az, amely a szívünkhöz közelebb áll, ugyanakkor ez tartalmaz több rizikót, bizonytalanságot, nem beszélve a vonatkozó költségekről.  A másik változat szerint újragondolva a terveket, kisebb beruházással egy jóval egyszerűbb -mondhatni nomádabb- táborhelyet hoznánk létre. Ez esetben az a lehetőség is felmerült, hogy az első időszakban (tehát akár már jövő nyáron) csak napközis táborként működne a tanya, a későbbiekben az infrastruktúrák folyamatos fejlesztésével, bővítésével folyamatosan állnánk át a “rendes üzemódra”.  Itt a tél, morfondírozhatunk eleget, mindenesetre a a döntést tavaszig meg kell hoznunk.

Ami magát a tanyát illeti, odakint nagyjából téliesítettünk mindent. A veteményest felszántottuk, területét -az idei remek tapasztalatainkon felbuzdulva -megkétszereztük. Utolsó mozzanatként még további gyümölcsfákat telepítettünk (diót, körtét, szilvát), majd nagyjából lezártuk a kerti teendőink sorát.

Szeptember 11-én, csodálatos időben került megrendezésre a 4. templomkerti búcsú. Idén további barátaink csatlakoztak hozzánk a szervezésben valamint a programok lebonyolításában s ennek köszönhetően a rendezvény is színesebb, színvonalasabb lett. Köszönjük mindannyiuknak a segítséget!

Szavak helyett a továbbiakban beszéljenek a képek.

https://picasaweb.google.com/viktor.nyers/IVTemplomkertiBucsu2011?locked=true#

Vasárnap rendben lezajlott a nagy kirándulás. Teljesen megtöltöttük a buszt, így -bár lett volna még néhány jelentkező- végül ötvenhárman indultunk neki a nagy utazásnak.  A fél hetes indulás ideálisnak bizonyult, s mivel mindenki pontos volt, hamar elértünk Budapestig ahol megejtettük az odaútra tervezett egyetlen pihenőnket. A fővároson hamar átkeltünk és -közös ima, éneklés és az egy célállomásunk rövid ismertetése mellett- utunk második szakasza is gyorsan eltelt.

Tíz órára érkeztünk Mátraverebély-Szentkútra, ahol a ferences szerzeteseknek köszönhetően egy részletes kegyhelyismertetőt is meghallgathattunk, majd a tizenegy órás mise előtt még lehetőségünk nyílt egy rövid barangolásra a csodás környezetben. A szertartás -melyben Ferenc atya is közreműködött- ezúttal szabadtéren, a sziklaoltár előtt zajlott s körmenettel ért véget. A feszített menetrend miatt ezután már nem időzhettünk sokat, indulunk kellett második célállmásunkra Hollókőre.

A világörökségi címmel büszkélkedő faluban finom ebéd várt minket, majd ezt követően szabad program keretében fedeztük fel az érdekességeket. Sétáltunk az ófalu hangulatos utcácskáin, megcsodáltuk a helyi kézművesek munkáit, a “bevállalósabbak” a várba is fölkapaszkodtak. Hamar eltelt az itt töltött délután s öt óra körül elindultunk hazafelé.  A reggelinél valamelyest intenzívebb forgalom, a nagy meleg és nyilván a fáradtság miatt is, a hazaút tűnt hosszabbnak, de így is kilenc órára mindenki otthon volt.

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől, így magától értetődőnek tűnik, hogy az egyesület a kirándulások szervezése terén is aktív marad. Most azonban “nyakunkon a búcsú” , már csak három hetünk van, hogy minden összeálljon. Így hát oda is, következő kirándulásainkra is szeretettel várunk mindenkit!

Régóta dédelgetett tervünk, hogy összehozzunk egy komoly kirándulást, már-már zarándoklatot Mátraverebély-Szentkútra, nemzeti kegyhelyünkre. Minthogy erre  terveink szerint augusztusban sor is kerül, az elmúlt hétvégén esedékes  családi program keretében Szentkútra is ellátogattunk, mintegy felmérve a terepet.

Gyermekként -és azóta is-, nógrádi nagymamával büszkélkedő unoka minőségemben számtalanszor megfordultam itt. Mindig lenyűgözött a  hely, eleinte talán csak vadregényességével, később történelmi múltjával, utóbb pedig semmivel össze nem hasonlítható szakrális hangulatával, illetve azzal a mély lelki békével, melyet a szentkúti bazilika tövében mindig megtapasztal az érkező.

Mostani látogatásunk július 17-re, a Kármel-hegyi búcsú időpontjára esett, ugyanakkor ezen a napon emlékeztünk meg először a nemrég boldoggá avatott  Scheffler János vértanú püspökről. A két esemény szép-komoly ünnepélyessége, a Schönberger Jenő szatmári püspök által celebrált szertartás, a vele érkező szatmári testvérinkkel és helyi zarándokokkal együtt töltött órák  különleges lelki élményt nyújtottak.

Ezt az élményt -ha minden igaz augusztus 21-én- mindenki megtapasztalhatja, amennyiben csatlakozik hozzánk, a Ladoméri Tanya Egyesület által szervezett buszos kirándulás erejéig. A részletekről hamarosan beszámolunk, de az esetleg felmerülő kérdésekre már most szívesen válaszolunk.

Ma, 2011. június 30-án beadtuk az építési engedély kérelmet.

Ritkulnak a bejegyzések, egyszerűen azért, mert egyre több időt tölthetünk kint a tanyán, egyre ritkábban ülünk le a számítógép elé. A május hónap különösen húzósra sikeredett, sok tennivalónk akadt a kertben, a legelőn, valamint egyszerűen a tereprendezés terén is. Mindemellett persze folyamatos leterheltséget jelentenek az adminisztratív feladatok, de ezekről inkább már nem is írok.

A zöldségeskerttel nagyjából elégedettek vagyunk, a retek, a hagyma és a saláta lassacskán “kikopik”, gyönyörű a zöldborsónk és a kukorica is elég szépen nő. A sárgarépában még benne van a lehetőség, egyelőre várjuk mi lesz belőle. A paradicsomról, paprikáról még nem tudok nyilatkozni, de nagyon bízunk bennük. Kisebb csalódások a tavaly telepített gyümölcsfákkal kapcsolatban értek minket. Az alma-, cseresznye- és meggyfák megeredtek, a barackfák azonban elég ramatyul néznek ki. Egyelőre adunk nekik időt, hiszen az egy évvel korábban ültetett szilva is, amiről már majdnem lemondtunk, idén tündököl.

Ami az idei első kaszálást illeti azt bizony komoly kudarcként éltük meg. Gyönyörű volt a kaszáló, nagyon sokat vártunk tőle, sokat is adott, de persze pont a bálázás közben ért minket a most már egy hete tartó esős időszak, így sajnos attól tartunk, a szép mennyiségű takarmányt veszteségként kell majd elkönyvelnünk. Reméljük a következő kaszálás idején kegyesebb lesz hozzánk az időjárás.

Hihetetlen,de igaz és nagyon nem szép, hogy áprilisban nem született bejegyzés. Mentségünkre szolgáljon, hogy majd minden szabad percünket a tanyán töltöttük.  Igazolásul alább megtekinthető az elmúlt hónap munkáit, eseményeit rögzítő filmecske.