Annyiszor feküdtünk neki, hogy életet leheljünk a honlapba – ami szép és jó és bárki elérheti -, valahogy mégis mindig felülkerekedett a gyorsaságra, egyszerűségre, az azonnal megjeleníthetőségre való törekvés, azaz maradt a facebook megosztás. Az talán bocsánatos bűn, hogy nem írunk mindennap terjedelmes értekezéseket az egyesület aktuális dolgairól, és lássuk be, a befogadó közeg is inkább a rövid, érthető (nem utolsósorban az egyszerűen véleményezhető vagy megosztható) tartalmak felé nyitott. Ahogy a mindennapi életünket, úgy az internetes kommunikációnkat is az azonnali impulzusok egymásutánisága határozza meg. Írjon a fene három mondatnál többet, elvégre nem a Csendes Dont várják tőlünk, csak pár jó képet, lehetőleg minél kevesebb szöveggel.

Ezzel le is tudhatnánk az ügyet és hagyhatnánk elkallódni ezt a jó kis oldalt, meg a régi bejegyzéseket. A hétvégi tanyabúcsúról a közösségi médiában már megosztottuk a képeket, örvendeztünk és hálálkodtunk, ennyi, pont. Ki kíváncsi többre?

A vasárnap tapasztaltak alapján úgy tűnik sokan. Sokan szántak időt – egy, két, három vagy akár több órát – arra, hogy ott legyenek velünk a tanyán. Nem csak ott voltak, jelen voltak. Beszélgettek, nevettek és kérdeztek. Kérdezték, hogy mi ez a rendezvény? Ki szervezi? Miért nem kell fizetni? Honnan vannak a játékok? Ezek és az ezekhez hasonló (talán fel sem tett) kérdések azok, amelyek megválaszolására nem elég egy rövid poszt. Ez az ami létjogosultságot ad ennek az oldalnak is. Hogy azok a dolgok, amelyek érdemesek rá, többet kapjanak három mondatnál. Hogy igenis foglalkozzunk az egyesület mindennapjaival. Akár a múltjával is. Sikereivel és kudarcaival. A rendezvényeivel. Azzal, hogy a búcsú azért ingyenes, mert sokan támogatnak minket. Munkával. Egy százalékkal. Felajánlással. Jókívánsággal.

Vasárnap egy pár percre egy asztalnál ültünk a szomszédunkkal. Közöttünk azok a fából készült ördöglakatok, amiket sok évvel ezelőtt Ő készített nekünk, még talán azelőtt, hogy ez a honlap megszületett volna. Ahogy az évek során mindig, most is sok vidám pillanatot szereztek a búcsúlátogatóknak, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig nyúzzuk őket. Talán egyszer megérdemelnének egy külön bejegyzést. Mindenképpen többet három mondatnál. Itt. A honlapon.

 

Télkergető

Ladoméri Tanya on 2017. március 16. csütörtök in Nincs kategorizálva | No Comments »

BUÉK

Ladoméri Tanya on 2016. december 31. szombat in Nincs kategorizálva | No Comments »

Advent

Ladoméri Tanya on 2016. december 12. hétfő in Nincs kategorizálva | No Comments »

A téma -a honlap feltámasztásához- a lábaink előtt hever. Tény, hogy a közösségi médiában gyorsabban, egyszerűbben tudjuk megosztani az aktuális (pár soros) híreket, bejegyzéseket amelyek talán több emberhez is jutnak el, mint ezen az oldalon keresztül, de ha valami, hát a tanyabúcsú megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele.

Kilencedik alkalommal veselkedtünk neki, hogy a búcsúi délutánon tartalmas, értékes programokra csábítsuk a falubelieket, de hiába sikerült valamennyi  – hatszor a templomkertben, egyszer az iskolában, tavaly pedig már a tanyán megrendezett – összejövetelt többé-kevésbé sikeresen lebonyolítanunk, idén szeptember elején ugyanazokkal a kérdésekkel szembesültünk mint annak idején, az első alkalmat megelőzően.

Az, hogy hol, a tavalyi alkalom után nem volt kétséges, hiszen mindig is az volt a cél, hogy a tanyát egyfajta közösségi térré tegyük, többek között pont a búcsúi összejövetelhez hasonló rendezvények megszervezésével. Igaz, a tanya egyelőre csak háttere, színhelye nem pedig szerves része az eseménynek, de folyamatosan fejlesztjük, melynek vannak látványos és kevésbé látványos momentumai. Az eredmény pedig -reméljük- nem marad el.

Mit, hogyan, kikkel, kinek? Az első háromra meglepően hamar választ kaptunk. Sokan – sok ötlettel és ami még fontosabb tettekben megnyilvánuló segítő szándékkal kerestek meg minket és mire a búcsúi hétbe léptünk, nagyjából össze is állt minden.

Azt, hogy kinek szól a rendezvény,  egy kicsit nehezebb meghatározni. Hiszen az előzetesen -az interneten, vagy az iskolai hirdetéseken keresztül – megszólított közönség nem feltétlenül egyezik az ilyen jelegű rendezvényekre nyitott réteggel, mégis örömmel mondhatjuk, hogy noha szokás szerint a gyerekek tették ki a látogatók többségét, minden korosztály képviseltette magát.  

Sokan jöttek, annak ellenére, hogy néhány év után ismét volt “igazi” búcsú is a faluban, hiszen -és ez az első években is így volt- a két rendezvény nem konkurenciája egymásnak. A korábbi évekhez képest több játék, és jóval több kézműves foglalkozás várta az érdeklődőket, akik az egyes “állomásokon”  megfelelő számú pecsétet összegyűjtve az elkészített játékok, díszek, festmények mellett még búcsúfiát is választhattak maguknak és – a cukrászmesterségben mesterfokon teljesítő ladaméri asszonyok jóvoltából -  sütemények garmadáját kóstolhatták végig.

Köszönjük mindenkinek, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel és külön köszönet illeti azokat, akik valamilyen módon (tombola, vagy süteményfelajánlással, sátorépítéssel vagy foglalkozásvezetéssel) hozzájárultak a rendezvény sikeréhez!

 

watch?v=v7GgQ5uv4Kc

Idén, hat templomkertben és egy az iskolában megrendezett búcsú után újabb komoly mérföldkőhöz érkezett az egyesület. A búcsúi délután eltöltésére ezúttal a Tanyára invitáltuk az érdeklődőket. S noha azzal, hogy az ebben az évben már nem a templomkertben ünnepeltünk egy szép sorozat (már-már hagyomány) ért véget, ebben a mostani alkalomban mi mégsem valaminek a végét, hanem valami régen várt dolognak a kezdetét, ugyanakkor az elmúlt évek során meghatározott irány továbbvitelét, mondhatjuk az egyesület által képviselt értékek átmentését látjuk.

A helyszínt érintő döntésünk, amellett, hogy számos további kérdést is felvetett, – köszönhetően többek között a remek időjárásnak – jónak bizonyult. A tereprendezést, dekorálást nagy kedvvel és lendülettel kezdtünk meg és számos barátunk is jelezte, szívesen vállal szerepet a rendezvény sikeres lebonyolításában. Megkezdtük a hírverést és … vártunk. Vártunk és fogalmunk se volt róla, hogy a templomkerti búcsúk “törzsgárdája” mennyire fogadja el a változást és vajon lesznek-e új betérők.

Így morfondíroztunk még vasárnap délután is a négy órára hirdetett kezdés előtt néhány perccel. Szerencsére az ilyen eseményekre fogékony “nagyközönség” nem sokáig hagyott minket az aggodalmainkkal viaskodni.  Szép lassan gyülekezett a vendégsereg és csak jöttek és jöttek… A szervezőtársak elfoglalták a helyüket és megkezdődhetett a kézműveskedés, a játék, vagy csak épp a beszélgetés.  A szokásokhoz híven búcsúfiasorsolást is tartottunk, és a nagy számú felajánlásból közel hatvan gyerkőcöt tudtunk megajándékozni, végül még azokat is akik valamilyen oknál fogva nem töltöttek ki búcsúfia-szelvényt.

Fél nyolc magasságában zártuk a napot kissé megfáradtan, de lelkesen a sok élménytől és bezsebelt jó szótól. A Tanya mint rendezvényhelyszín, bár még akad rajta bőven fejleszteni-való, bevált. Az egyesület aktív tagsága, a programok lebonyolításában fáradhatatlanul helytálló barátaink, és nem utolsósorban azok akik sütemény és búcsúfiafelajánlásokkal járultak hozzá a rendezvény sikeréhez igazán kitettek magukért. Köszönet érte mindannyiuknak, és köszönet azoknak akik megtiszteltek minket bizalmukkal, és velünk töltötték az első Ladoméri Tanyabúcsút.