Archive for the ‘Rendezvényeink’ Category


A téma -a honlap feltámasztásához- a lábaink előtt hever. Tény, hogy a közösségi médiában gyorsabban, egyszerűbben tudjuk megosztani az aktuális (pár soros) híreket, bejegyzéseket amelyek talán több emberhez is jutnak el, mint ezen az oldalon keresztül, de ha valami, hát a tanyabúcsú megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele.

Kilencedik alkalommal veselkedtünk neki, hogy a búcsúi délutánon tartalmas, értékes programokra csábítsuk a falubelieket, de hiába sikerült valamennyi  – hatszor a templomkertben, egyszer az iskolában, tavaly pedig már a tanyán megrendezett – összejövetelt többé-kevésbé sikeresen lebonyolítanunk, idén szeptember elején ugyanazokkal a kérdésekkel szembesültünk mint annak idején, az első alkalmat megelőzően.

Az, hogy hol, a tavalyi alkalom után nem volt kétséges, hiszen mindig is az volt a cél, hogy a tanyát egyfajta közösségi térré tegyük, többek között pont a búcsúi összejövetelhez hasonló rendezvények megszervezésével. Igaz, a tanya egyelőre csak háttere, színhelye nem pedig szerves része az eseménynek, de folyamatosan fejlesztjük, melynek vannak látványos és kevésbé látványos momentumai. Az eredmény pedig -reméljük- nem marad el.

Mit, hogyan, kikkel, kinek? Az első háromra meglepően hamar választ kaptunk. Sokan – sok ötlettel és ami még fontosabb tettekben megnyilvánuló segítő szándékkal kerestek meg minket és mire a búcsúi hétbe léptünk, nagyjából össze is állt minden.

Azt, hogy kinek szól a rendezvény,  egy kicsit nehezebb meghatározni. Hiszen az előzetesen -az interneten, vagy az iskolai hirdetéseken keresztül – megszólított közönség nem feltétlenül egyezik az ilyen jelegű rendezvényekre nyitott réteggel, mégis örömmel mondhatjuk, hogy noha szokás szerint a gyerekek tették ki a látogatók többségét, minden korosztály képviseltette magát.  

Sokan jöttek, annak ellenére, hogy néhány év után ismét volt “igazi” búcsú is a faluban, hiszen -és ez az első években is így volt- a két rendezvény nem konkurenciája egymásnak. A korábbi évekhez képest több játék, és jóval több kézműves foglalkozás várta az érdeklődőket, akik az egyes “állomásokon”  megfelelő számú pecsétet összegyűjtve az elkészített játékok, díszek, festmények mellett még búcsúfiát is választhattak maguknak és – a cukrászmesterségben mesterfokon teljesítő ladaméri asszonyok jóvoltából -  sütemények garmadáját kóstolhatták végig.

Köszönjük mindenkinek, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel és külön köszönet illeti azokat, akik valamilyen módon (tombola, vagy süteményfelajánlással, sátorépítéssel vagy foglalkozásvezetéssel) hozzájárultak a rendezvény sikeréhez!

 

Az elmúlt pénteken újabb premiert tudhat maga mögött az egyesület. Régóta terveztük, hogy meghívunk általunk érdekesnek, értékesnek ítélt embereket, az ő előadásaikon keresztül bemutatva, ismertetve bizonyos dolgokat, legyen az számunkra fontos törekvés, elv, vagy értékrend.

Merész álmainkban komplett előadássorozatok szerepeltek, de a szervezés nehézkessége, a potenciális előadók szűk köre, illetve a velük való egyeztetés körülményessége visszatérített minket a valósághoz. Az elmúlt időszakban megkeresett emberek közül akadt aki nem is reagált a felkérésre, volt aki volt aki válaszolt ugyan, ám csak csillagászati összegekért lett volna hajlandó eljönni hozzánk, és volt olyan is akivel megtaláltuk a közös hangot. Ez utóbbiak közé tartozott Csepin Péter.

Talán 2010-ben került a kezembe Péter első könyve, a Rodostó felé vezetett Rákóczi emléktúrát feldolgozó Lakásunk volt paripánknak háta című úti beszámoló. Teljesen magával ragadott annak az életformának a leírása, melynek létezéséről korábban is tudni véltem, s most, egy ilyen hitelesen, őszintén és egyben szórakoztatóan megírt történeten keresztül szinte magam is részese lehettem. Hamarosan megjelent a Portugáliáig vezetett zarándokutat feldolgozó Vetett ágyunk kemény nyeregkápa majd végül a Kazahsztánból való hazalovaglással foglalkozó Ettünk és aludtunk vérmocskolta nyergen címet viselő könyv is. Ez utóbbi beszámoló tárgyául szolgáló túrát, az interneten szállingózó információkon keresztül már élőben is követni próbáltam.

Utóbb volt szerencsénk Péter két előadásán is részt venni, először Győrben, majd 2011-ben Kunszigeten, melyek példáján felbuzdulva mi is tervezni kezdtünk egy Győrladaméron tartandó alkalmat. Alig három év kellett, hogy összejöjjön.

A hosszú várakozás persze nem az előadón, inkább rajtunk múlt. Az egyesület még mindig alig öt éves, az első szárnypróbálgatások idején más célok, más jellegű rendezvények felé fordult a figyelmünk. Az elmúlt egy-két év volt az, mikor már feszegetni kezdtük saját határainkat és egyre újabb programokkal színesítettük a „repertoárunkat”. Mikor végre az előadások is szóba kerültek, és Csepin Pétert megkerestük, ő -noha saját bevallása szerint nem nagy „e-mailező”- elég hamar, és ami a legfontosabb pozitívan reagált. A következő levélváltások során javarészt letisztáztuk a részleteket, és néhány katonásan rövid, néhol sejtelmes volta ellenére is határozott sorban megkaptuk a várt választ: „ott leszek”. Megkezdtük a rendezvény hirdetését, plakátoztunk szórólapoztunk, és néhány embert sikerült is elérnünk. Pénteken este “huszonegynéhány” érdeklődő várta Péter érkezését.

Az általunk választott téma a tíz évvel ezelőtti Santiago de Compostela felé vezetett vállalkozás volt, erről hallhattunk beszámolót, láthattunk vetítést az iskola aulájában. Nehéz lenne visszaadni, az ott, valamint az előadást követő beszélgetés során szerzett élményeket, én úgy gondolom, a jelenlévők nem bánták meg, hogy eljöttek. Az előadó közvetlensége, a belőle áradó természetesség, valamint az általa képviselt -fogcsikorgatás és melldöngetés nélküli- hazaszeretet, melyhez szinte magától értetődően társul az élet szeretete és tényleges megélésének öröme, olyan atmoszférát kölcsönöztek az estének, mely után szinte természetesnek tűnik, hogy ha több előadást nem is rendeznénk, Csepin Péterre minden évben lenne – és reméljük lesz is – egy alkalmunk.

Kérjük, hogy adója egy százalékának felajánlásakor gondoljon a Ladoméri Tanya Egyesületre!

Az így befolyó összeg nagyban hozzájárul  ahhoz, hogy szélesítsük rendezvényeink körét, színesítsük, gazdagítsuk azok programját.

Számítunk a támogatására!

ado-egy-szazalekrol-rendelkezo-nyilatkozat-doc

Repülnek a hónapok, ami azt illeti, az utolsó bejegyzés óta az évszakok is. Mondhatni, a honlapon adásszünetet tartottunk. Nem mintha nem történt volna semmi érdekes, csak éppen mindig volt jobb dolgunk mint a számítógép előtt való ücsörgés. Vagy éppen nem volt, de akkor meg lusták voltunk…

Mindjárt az elején tisztázzuk. Eltelt hat hónap az utolsó bejegyzés óta, de a nagy tervek tekintetében ugyanott tartunk ahol tavasszal. Tehát építkezni nem építkeztünk, de még a lovakat sem pateroltuk ki a pusztába, tehát sok dicsekedni-valónk nincs. Na jó, azért van egy kicsi. Ott van mindjárt a kert. Azzal azért, tekintve a megnövelt méretét, volt munka. Mondjuk lett is eredménye. A szépen termő hagyma, répa, bab, zöldborsó mellé rengeteg paradicsom és már-már feldolgozhatatlan mennyiségű cukkini termett. Mellette “szüretelhettünk” paprikát, patisszont, tököt, hátravan még a póréhagyma, a cékla és a padlizsán. A tavalyelőtt ültetett gyümölcsfáink közül a két meggy már idén termőre fordult -sajnos a madarak és nem a mi örömünkre-, illetve leszedhettük az első -és idén az egyetlen szem- almánkat is. És, hogy a fentebb lógó orral emlegetett tervekre is visszatérjünk egy pár szó erejéig, felvettük a kapcsolatot egy sokak által dicsért áccsal, aki épp mostanság készíti az árkalkulációt egy-két leendőbeli létesítmé-nyünkre, melyek közül néhány reményeink szerint már az idén megvalósul.

Biztosan megvalósult -ergo lezajlott-  az ötödik templomkerti búcsú. Pont egy hete vasárnap ismét csodaszép időben, a korábbi évekhez képest talán valamelyest mérsékeltebb érdeklődés mellett tartottuk meg ezt a szívünkhöz oly közel álló rendezvényt. A megjelentek a visszajelzések szerint jól érezték magukat, megjegyzem mi is, tehát megérte a belefektetett munkát. Készítgetünk egy zenés összeállítást az eseményen készült videókból, fényképekből, ha végeztünk vele itt mindenképpen közzétesszük. Ide kívánkozik egy másik örvendetes esemény felemlegetése is. Dunaszegen -felbuzdulva a “ladoméri” példán- augusztusban megtartották az első templomkerti búcsút. A nagyszerű hangulatú összejövetelre “vendégnépijátékosfejtörősember” minőségünkben minket is meginvitáltak és mi örömmel részt is vettünk rajta.

Végül a lovakrúl… A két miniparipa remekül viseli magát, amellett, hogy “angyalok” a gyerekekkel tényleg nagyon szépen tanulnak (velünk együtt), sőt amit sohasem hittem volna, Grafit is levetkőzte azt a bolondos szokását, hogy minden patatisztításnál ki akar rúgni a kertből. Róluk, a velük való munkáról illetve a velük kapcsolatos tervekről hamarosan külön bejegyzésben tervezünk foglalkozni.

Addig is egy ígéret: Ha minden összejön, nagyjából a tavalyi kondíciókkal újra kirándulást szervezünk, valamelyik októberi hétvégére. A célállomás egyelőre maradjon titok, hamarosan meghirdetjük.

 

 

“negyedik…”

Ladoméri Tanya on 2011. szeptember 25. vasárnap in Rendezvényeink No Comments »

Szeptember 11-én, csodálatos időben került megrendezésre a 4. templomkerti búcsú. Idén további barátaink csatlakoztak hozzánk a szervezésben valamint a programok lebonyolításában s ennek köszönhetően a rendezvény is színesebb, színvonalasabb lett. Köszönjük mindannyiuknak a segítséget!

Szavak helyett a továbbiakban beszéljenek a képek.


 

 

https://picasaweb.google.com/viktor.nyers/IVTemplomkertiBucsu2011?locked=true#

 

Ladoméri Tanya on 2011. szeptember 5. hétfő in Egyesület, Rendezvényeink No Comments »

Régóta dédelgetett tervünk, hogy összehozzunk egy komoly kirándulást, már-már zarándoklatot Mátraverebély-Szentkútra, nemzeti kegyhelyünkre. Minthogy erre  terveink szerint augusztusban sor is kerül, az elmúlt hétvégén esedékes  családi program keretében Szentkútra is ellátogattunk, mintegy felmérve a terepet.

Gyermekként -és azóta is-, nógrádi nagymamával büszkélkedő unoka minőségemben számtalanszor megfordultam itt. Mindig lenyűgözött a  hely, eleinte talán csak vadregényességével, később történelmi múltjával, utóbb pedig semmivel össze nem hasonlítható szakrális hangulatával, illetve azzal a mély lelki békével, melyet a szentkúti bazilika tövében mindig megtapasztal az érkező.

Mostani látogatásunk július 17-re, a Kármel-hegyi búcsú időpontjára esett, ugyanakkor ezen a napon emlékeztünk meg először a nemrég boldoggá avatott  Scheffler János vértanú püspökről. A két esemény szép-komoly ünnepélyessége, a Schönberger Jenő szatmári püspök által celebrált szertartás, a vele érkező szatmári testvérinkkel és helyi zarándokokkal együtt töltött órák  különleges lelki élményt nyújtottak.

Ezt az élményt -ha minden igaz augusztus 21-én- mindenki megtapasztalhatja, amennyiben csatlakozik hozzánk, a Ladoméri Tanya Egyesület által szervezett buszos kirándulás erejéig. A részletekről hamarosan beszámolunk, de az esetleg felmerülő kérdésekre már most szívesen válaszolunk.


A harmadik. Szinte hihetetlen. Mintha csak pár napja lett volna, hogy kisfiúnk keresztelőjén megemlítettük Ferenc atyának az ötletünket: csináljunk valamit a templom búcsúünnepén. Valamit ami más mint a szép lassan sorvadó ringlispires, céllövöldés csinadratta. Valamit, ami nem ez utóbbi ellen, inkább mellette, mintegy kiegészítve azt, kínálna ünneplési/kikapcsolódási lehetőséget, vagy csak alkalmat az együttlétre a falunkbelieknek. Hogy ez sikerült-e, azt a rendezvényünkre évről-évre kilátogatók tudnák megválaszolni.

Természetesen idén is számos váratlan és nem éppen váratlan nehézség merült fel a szervezés során. Vegyük például a már-már kiszámíthatóan kiszámíthatatlan időjárást (némi képzavarral élve), mely miatt előzetesen sokat fájt a fejünk. Sokat variáltunk a programokon, az esetleg meghívandó fellépőkön is, de szűkös költségvetésünk okán végül lemondtunk a “drágább” mutatványokról. A rendezvényre beharangozott egyetlen “különleges” műsorszámot, kedves barátaink lovasbemutatóját a sok eső miatt az utolsó napon kellett törölnünk.

Persze mint eddig minden évben, ezúttal is kaptunk támogatást “odafentről”, így vasárnap délutánra nagyon szép időnk lett. Három óra után kedves vendégeinkkel kivonultunk a templomkertbe, és elrendeztük a szokásos kellékeket. Felcsendült a népzene, mintegy hívogatva a falu apraját és nagyját. Hamar összegyűlt a búcsúi sokadalom, s mindenki remek hangulatban vetette bele magát  a már megszokott, valamint az ez alkalommal debütáló játékok, fejtörők és erőpróbák illetve kézműves foglalkozások színes kavalkádjába. Többen süteményekkel járultak hozzá a búcsúi lakomához, mások a gyermekeknek szánt búcsúfia ajándékokat szaporították kedves apróságokkal. Bizony, jó társaságban repül az idő, hát hamar ránkesteledett.

Hálás szívvel gondolunk minden kedves barátunkra, aki velünk töltötte ezt a néhány órát, különösképpen azokra a sokakra, akik ilyen-olyan módon segítettek abban, hogy ez a rendezvény ismét sikeres legyen. Értük is, a magunk öröméért is, megérte a belefektetett munkát. És, hogy az ilyenkor kötelező mondattal zárjuk ezt a bejegyzést:

Jövőre ugyanitt!

Képek a III. Templomkerti Búcsúról