Szó mi szó, valóban szégyen amit művelünk. Két hónap bejegyzés nélkül, erre nincs mentség. Meg sem próbálok magyarázkodni, ez “csúnya dolog” volt és kész.
A búcsú után az erdei iskolával kapcsolatos -az építési engedélyt és az aktuális pályázatot érintő -ügyeinkben merültünk el. Az engedélyt szeptember folyamán megkaptuk, így nagy reményekkel vártuk az októberi leader kiírást. Mikor azonban az megjelent és nekiláttunk összerakni a dokumentációt, a költségvetést, illetve felmértük a pályázat által támasztott követelményrendszert, lelkesedésünk hamar alábbhagyott. Hamar konstatáltuk, hogy az aktuális körülmények és feltételek mellett, ebbe bizony csúnyán belebukhatunk, így fájó szívvel lemondtunk arról, hogy most belevágjunk.
Hogyan tovább? Két lehetséges utat jelöltünk ki magunk előtt. Az első verzió szerint a jelenlegi terveinkkel próbálunk továbblépni, várva a jövőbeni lehetőségeket, pályázatokat. Kétségtelenül ez a változat az, amely a szívünkhöz közelebb áll, ugyanakkor ez tartalmaz több rizikót, bizonytalanságot, nem beszélve a vonatkozó költségekről. A másik változat szerint újragondolva a terveket, kisebb beruházással egy jóval egyszerűbb -mondhatni nomádabb- táborhelyet hoznánk létre. Ez esetben az a lehetőség is felmerült, hogy az első időszakban (tehát akár már jövő nyáron) csak napközis táborként működne a tanya, a későbbiekben az infrastruktúrák folyamatos fejlesztésével, bővítésével folyamatosan állnánk át a “rendes üzemódra”. Itt a tél, morfondírozhatunk eleget, mindenesetre a a döntést tavaszig meg kell hoznunk.
Ami magát a tanyát illeti, odakint nagyjából téliesítettünk mindent. A veteményest felszántottuk, területét -az idei remek tapasztalatainkon felbuzdulva -megkétszereztük. Utolsó mozzanatként még további gyümölcsfákat telepítettünk (diót, körtét, szilvát), majd nagyjából lezártuk a kerti teendőink sorát.
