Vasárnap lezajlott a búzaszentelői szertartás. A szentmise ezúttal rendhagyó módon 15h-kor kezdődött és körmenettel ért véget. A búza megáldására egy falumenti táblánál került sor, idén -nem úgy mint előző évben- gyönyörű időben. A szertartás után a templomkertben gyűltünk össze egy kis beszélgetésre, süteményezésre, koccintásra. Köszönet illet mindenkit, aki étellel-itallal, vagy a szervezésben való részvételével hozzájárult ehhez a remek délutánhoz.
További képek a Búzaszentelőről…
Balázs a földmérő, igéretéhez híven, tegnap kijött hozzánk és kitűzte az udvar határait, ugyanakkor pontosította az egész terület valamint az út kijelölésére kitűzött karókat. Ezután persze a mai napon illet ezekhez igazítanunk egy-két elcsúszott karót, valamint végre be kellett fejeznünk az út legvégének kipucolását. Megtettük.
Tervezés, szervezés, méregetés. Egyelőre ennyiről tudunk beszámolni. Hétvégén a földmérővel jártuk be a területet, ő méregette a telekhatárokat, mi -minthogy eddig nem ismertük- méregettük őt. Néhány szó és a telefonján megszólaló Csík muzsika után egyből szimpatikus lett.
Míg kint voltunk megérkeztek a falubeli ismerősök is, akiket az út rendbetételére kértünk fel. Ez a munkálat ugyanis olyan szakaszba ért, amely már gépi erőt igényel. Ők is -a földmérő is- a mostani hétvégére ígérték magukat.
Időközben túl vagyunk az első “birtokháborítási” esetünkön is. Már néhány hete feltűnt, hogy valaki lóversenypályának használja a legelőnket és a kelő árpát is. Próbáltunk lovasként hozzáállni a dologhoz, tehát higgadtan tudtára adni az illetőnek, hogy egy vágtázó ló a maga nagyjából négy mázsájával, “egyelőre” nemkívánatos vendég a területen, de a falutévére feltet üzenetünk bizonyára nem jutott el hozzá, mert hétfőn szembetalálkoztunk vele ugyanott. Végülis teljesen normális hangnemben meg tudtuk beszélni az ügyet, ő pedig ígéretet tett, hogy elkerüli a birtokot. Más kérdés, hogy tegnap úgyanúgy a vetésben száguldozott, igaz nem a miénkben.
Nem, nem vesztünk el. Csak éppen “látványos” dolgokról nem tudtunk beszámolni az utóbbi időben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem történt semmi. Sőt. Míg a legelő lassan ugyan, de határozottan zöldül, egyeztettünk a tervezővel és -csak úgy mellékesen- két pónit is örökbefogadtunk. A miniatür zabáló- és trágyázógépek -Grafit és Rozsda- nagy eséllyel pályáznak az “első állataink a tanyán” címre. Mostani karámjukból pont rálátnak a “birtokra” és lehetetlen nem észrevenni milyen sanda pillantásokkal méregetik az ígéret földjén sarjadó füvet…
Az időjárás kegyes volt hozzánk a hétvégén s mivel a tereprendezéssel nagyjából végeztünk, sor kerülhetett a vetésre.
A terület nagyobbik részébe már korábban árpa került, most egy kisebb darabot vetettünk be legelő/kaszáló keverékkel. Tettük ezt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a terveink szerint az év későbbi szakaszaiban érkező állatoknak előkészítsük a terepet. Most jól jönne egy kis eső…
Persze a föld megvásárlása okán érzett örömünkbe, hamar egy kis üröm is vegyült. Kiderült, hogy a valószínűleg soha el nem készülő szigetközi elkerülő úthoz vezető egyik bekötőút tervezett nyomvonala keresztülhalad a területen. Nagy baj nincs ezzel, egy nem létező út nem csúfítja el a “birtokot”, viszont az összes létező tervezésnél figyelembe kell vennni. Akkoriban ez komoly feladatnak tűnt, ma már rutinszerűen kezeljük az ebből fakadó problémákat.
2009. nyaráig egy falubeli gazda használta a területet, így valójában ősszel vettük birtokba szerzeményünket. Az azóta eltelt időszak jórészt tervezéssel, földhivatali ügyintézéssel, adminisztratív feladatokkal telt. Egészen februárig, mikor is belevágtunk a tereprendezésbe, erről pedig már a olvasható bejegyzés a honlapon.
Időközben különböző rendezvények tervein is morfondíroztunk. Az elsőre 2008. szeptemberében került sor. Régóta dédelgetett álmunk volt, hogy a már-már megszokottá váló körhintás-céllövöldés búcsú programját kicsit kibővítsük, elsősorban a hagyományokhoz való visszatérés szellemében. Mikor ezt Ferenc atyának megemlítettük, áldását adta rá, így hát rendezvény-szervezőként a győrladaméri templomkertben debütáltunk.
Az ekkor körvonalazódó -népzenére, kézműves foglalkozásokra, népi játékokra épülő -programszerkezetet azóta is megőríztük. 2009 tavaszán segítőként részt vettünk a helyi Tavaszköszöntő, majd a Búzaszentelő lebonyolításában, júniusban pedig saját kezdeményezésként (nem titkoltan hagyományteremtő szándékkal) Szent László napot szerveztünk. A 2009 szeptemberi templomkerti búcsú (melyet immár másodszor rendeztünk meg) sikere minden várakozásunkat felülmúlta.
Mindezek közben pedig, szép csendesen megtaláltuk és megvásároltuk az ideális földterületet.
(folytatjuk)
Győri barantások a 2009-es Búcsúban
További képek a 2009 évi búcsúról
További képek a Szent László napról
Öt éve kezdett körvonalazódni bennünk a nagy terv. Tudtuk, hogy csinálni akarunk valamit, nagyjából azt is, hogy milyen jellegű dologgal akarunk foglalkozni. Elsősorban Erdei Iskolaként határoztuk meg az elképzeléseinket, ennek megfelelően kezdtünk el alkalmas helyet keresni. Határtalan naivitással úgy gondoltuk, ez nem fog ki rajtunk.
Mindenekelőtt mi magunknak is közös álláspontra kellett jutnunk. Az, hogy itt Győrladamér környékén keressünk területet, nem volt kérdéses. De milyen területet keressünk? Menjünk ki a világ végére a pusztába, valahova az Öreg Duna mellé, ahol a szúnyogokon kívül senki se zavar bennünket, vagy nézzünk körül inkább a lakott területhez közelebb eső részeken. Sokáig érveltünk egyik vagy másik verzió mellett, míg végül a gyakorlati szempontokat is figyelembe véve -ma már mindannyian úgy gondoljuk, helyesen- az utóbbi változat mellett döntöttünk.
Tehát már csak meg kellett találnunk az ideális “birtokot”, ez -gondoltuk- talán nem lesz nehéz feladat. Pedig az volt. Nem egyszer lobbant fel bennünk a lelkesedés, egy-egy remek adotságú földrész megtalása okán, de mindannyiszor azt kellett hallanunk: nem eladó. Évek teltek így s volt, hogy már szinte lemondtunk a terveinkről.
(folytatjuk)
Miként a múlt hétvége, ez a két nap is tereprendezéssel telt. Ki kell pucolnunk a területtel határos utat, hogy belekezdhessünk a tényleges feladatokba. Időnk nincs sok, jó lenne ha a vetésre (legelő) mielőbb sor kerülhetne.
Persze nem csak az elvadult bokrokkal, burjánzó bozóttengerrel, de az alatta hosszú évek alatt összegyűlt szemétmennyiséggel is meg kell birkóznunk. Remélem, hogy gyakori jelenlétünk elriasztja a szemetelőket.
Arra gondoltunk, illene arról is lejegyezni néhány gondolatot, hogy hogyan jutottunk idáig, hiszen az, hogy most már kint teszünk-veszünk a “Tanyán” egy hosszú, többéves folyamat eredménye. A következő napokban megpróbáljuk majd összegezni az eddig történteket.
Kedves Látogató!
Ezzel a rövid bejegyzéssel indítjuk útnak a Ladoméri Tanya honlapját. Szándékunk szerint itt folyamatosan nyomon követhető lesz a Tanya élete, egészen az első lépésektől a majdani megvalósulásig.
